Ortopédia

A hialuronsav kezelésről

A hialuronsav (HA) a kötőszövet egyik legfontosabb eleme, a glükózaminoglikánok csoportjába tartozik. A gerincesek extracelluláris mátrixának alkotója. Nagy vízmegkötő képességével a HA kiemelkedő tulajdonságú. Méretéhez képest hatalmas mennyiségű vizet köt meg. Csakúgy, mint a víz, rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy összenyomhatatlan. Az embrionális fejlődési szakaszban is jelentős o szerepe, amikor a különböző, még fejlődés alatt álló struktúrák nem alakultak ki, nem „szilárdultak” meg. Fontos kiemelni a csigolyák közti porckorongok egyik alkotóelemét, a nucleus pulposust, amely rugalmasságát és egyben stabilitását a HA-nak köszönheti, ezáltal képes a testtömegünk viselésére.

A hialuronsav az ízületi folyadék, fontos alkotóeleme, úgynevezett kenőanyagként funkcionál. Belőle épülnek fel a hosszú láncú, nagy vízmegkötő képességű molekulák. Alapelv az ízületi porcot illetően, hogy a HA-nak köszönhetően páratlan erőviselésre képes az ízület, elmételileg több tonna súlyt is meg tudna tartani porckárosodás nélkül.

Ízületeinkben a porcok táplálásáért nem a vérerek, hanem az ízületi folyadék a felelős. Mozgáskor mechanikusan, nyomás hatására veszik fel a tápanyagot, mint egy természetes pumpa. Minden lépésnél, mozgásnál a synoviét szivacs módjára veszik fel a porcsejtek. Egyszerű, egyenes vonalú, egyenletes mozgás, mint pl. a kocogás, kerékpározás elegendő porcaink megfelelő táplálásához.

A HA viszkozitása a terhelés mértékének és irányának függvényében változi: minél nagyobb a nyíróerő, annál kisebb a viszkozitás. Ekkor ugyan folyékony, de nem annyira, mint a víz, ami kipréslődne az ízületből. Kémiai hatások által az ízületi porchoz való tapadása megnövekszik. A HA molekulás a mozgások kezdeti szakaszán, mint pl. a felállás, felugrás szakaszában erő behatására összecsavarodnak, gömb alakba rendeződnek, és függnek, mint egy golyóscsapágy a porcfelszínen. Ha egy gyors oldalirányú mozgás következik be, pl. futásnál, a HA szívóssága a szerkezeti viszkozitás miatt csökken és vele együtt a súrlódás is.

Gyulladás vagy sérülés esetén csökken a HA termelése; ebben az esetben lehetőség van kívülről, injekció által pótolni, hogy a „kenőfunkció” ismét helyre álljon és elkerülhető legyen az ízfelszín további pusztulása.



Molekulasúly szerint több formát különböztethetünk meg: rövidláncú (kis molekulasúlyú), és hosszúláncú (nagy molekulasúlyú) HA-t. A terápiás indikáció és hatás is el fog térni.

ALACSONY MOLEKULASÚLYÚ HA:

Elsősorban heveny, aktivált artrózisban hat (ld. később); a duzzanatot okozó porckopásokban gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása van.



NAGY MOLEKULASÚLYÚ HA:

A még rendelkezésre álló porcfelszínhez kötődik, ezáltal segít a porcfelszínek egymáshoz való csúszásában, ammit hosszú távon fenntart. Fontos kiemelni, hogy aktivált artrózisban fokozhatja a tüneteket, ezért ezt a formát mindenképpen a nyugodt, gyulladásmentes fázisban kell beadni.

HABÁR A HA-T LEGTÖBBSZÖR A TÉRDÍZÜLETBE ADJÁK BE, A VÁLL-, CSÍPŐ, UGRÓÍZÜLETBE, SŐT KISEBB ÍZÜLETEKBE IS BEINJEKTÁLHATÓ.

Csípőízületi beadásnál javasolt először a helyi érzéstelenítő használata, majd az ultrahang vezérelt HA beadás. Összességében elmondható, hogy a HA kezelést érdemes 9-12 havonta ismételni, még akkor is, ha visszatérő fájdalom az egykori fájdalomnál kisebb mértékű. Ezt főleg azon betegeknél ajánljuk, ahol az első terápia nagy sikert ért el. A hosszútávú tanulmányok igazolták, hogy egy-egy kezelés shub után akár 2 évig is kimutatható a gyulladáscsökkentés az ízületben.

HOGY NÉZ KI A GYAKORLATBAN?

Az arthrosis I. stádiumában az életmódváltás (például diéta, rendszeres testmozgás) javasolható.

A második stádiumban biztonságos a hosszú hatású nagy molekulasúlyú egyszeribeadású készítmény alkalmazása, ami legyen 2-2,5% a tartalmú. Ilyenkor a porckárosodás még nem olyan nagy és az egyszeri, nagyobb molekulasúlyú HA-val is hosszabb távra áthidalható a probléma. A kezeléssel jó porcprotektív hatás érhető el.

A harmadik stádiumban megoszlanak a vélemények a választandó készítmény tulajdonságát illetően, hiszen itt már jelentősebb a porc károsodás. Ettől a stádiumtól az aktivált artrózisos shubok száma növekedhet, és ez határozza meg a kezelést: ha erről van szó akkor az orális NSAID terápia mellett a fent leírt elvek alapján alacsony molekulasúlyú HA-t kell adni. A hosszú hatású ellenjavallt. A kezelést akár ismételni is lehet, de legfeljebb három alkalommal. Ha elmúlik az akut gyulladás, akkor lehet rátérni egy akár kisebb, de minimum 1,5-2% os a tartalmú készítményre. A harmadik stádiumban aktivált arthrosis nélkül beadható a hosszú hatású HA.

A negyedik stádiumban ezeknek a készítményeknek a hatásosságára nincs bizonyíték.

KONKLÚZIÓ

Az artrózis kezelésére vonatkozó irányelvek a terápia első lépcsőjeként az életmódbeli változtatásokat jelölik meg. Amennyiben ezekkel nem jár sikerrel a páciens, akkor jönnek szóba a lassan ható tüneti szerek (glükózamin, kondroitin szulfát), illetve a topikális nem szteroid gyulladáscsökkentők. Ha a betegnél továbbra is fennállnak a tünetek, akkor a terápia következő lépcsőjén az orális nem szteroid gyulladásgátlók mellett megjelennek az intraartikuláris hialuronsavas injekciók. A megfelelő hialuronsav készítmény kiválasztásánál több szempontot kell mérlegelnünk, köztük a beteg általános állapotát, az arthrosis előrehaladásának mértékét, gyulladásos shubok meglétét stb. A HA molekulasúlya és stabilitása tekintetében széles palettáról választhatjuk ki a páciensünk számára legmegfelelőbb készítményt. Például az 1%-os hialuronsavat főleg aktivált artrózisban érdemes adni, míg a nagyobb molekulasúlyúakat gyulladásos fázison kívül bármikor a II. és III. stádiumban. Az intraartikuláris hialuronsavas injekcióval végzett kezelés előnye, hogy az ízületet két három nap kímélet után úgy terhelhetjük a mindennapokban, ahogy korábban. Érdemes a betegekkel hosszútávon is kapcsolatot tartani, visszajelzést kérni, hiszen a tapasztalati adatok birtokában még eredményesebben tudjuk kiválasztani páciensünk számára a legmegfelelőbb készítményt.

(A cikk szerzője Dr. Rumi Márk, ortopéd-traumatológus szakorvos)

A csípő ultrahang vizsgálata

A csecsemőkori csípőízületi ultrahang szűrést a baba születésétől 6 hónapos koráig végezzük. Koraszülés esetén amennyivel korábban született a csecsemő, annyival később ajánlott a szűrés. Fontos, hogy a szűrés mielőbb megtörténjen, mert a korán megkezdett terápia hatékonysága is jobb.

Az ultrahang vizsgálat fájdalmatlan gyors, nem jár sugárterheléssel és az egyik leghatékonyabb eljárás a csecsemők csípőfejlődései rendellenességeinek szűrésére. Svájcban, Németországban és Ausztriában már a szülészeti intézményben megtörténik a csípő UH vizsgálat . Németországban eltöltött szakképzésem alatt lehetőségem volt személyesen Prof. Dr. Graf -tól, a módszer kidolgozójától a vizsgálati technikát elsajátítani. Összehasonlítva a fizikális diagnosztikával (ami a mai napig része a szűrővizsgálatnak), objektív, nyomonkövethető információt ad a csípők állapotáról.

A csípő ultrahang szűrését a baba születésétől 6 hónapos korig végezzük. Csípő vizsgálathoz szükséges a gyermek combjának megfelelő pozícióban tartása, melyhez szükséges a szülő segítsége. A vizsgálat a csípőficam szűrésére alkalmas, az elérés fokának pontos,mérhető módszere. Ábrázolja a csípőizületi porcfelszínt, a vápát, a combfej helyzetét szögben határozza meg.

Különösen fontos azon csecsemőknél, akik családjában előfordult csípőficam /genetikai tényezők/, illetve a várandósság, szülés kapcsán jelentkeztek komplikációk. Farfekvéses szülés, ikerterhesség, kevesebb magzatvíz, melyek a magzat kényszertartását okozhatják, következményesen befolyásolva a csípőizület fejlődését.

A vizsgálat előkészületet nem igényel, a baba éheztetése nem szükséges. Ha rendelkezésre áll korábbi dokumentáció a várandóság vagy az újszülöttkor idejéből, ezeket a vizsgálatra feltétlenül hozzák magukkal.

A vizsgálat előtt javasolt a gyermeket megetetni, semmiképpen se éhgyomorra érkezzen, mert akkor nyugtalan lehet a vizsgálat során. Javasolt hozni cumis üvegben anyatejet v. tápszert, 1 db ruhapelenkát.