Központi telefonszám
+36 (30) 903 2595Kecskemét, Dobó krt.
+36 (30) 110 8700Írjon nekünk!
info@orvoskecskemet.hu
A PCOS, vagyis policisztás ovárium szindróma egy hormonális egyensúlyzavar, amely rengeteg nőt érint – sokszor anélkül, hogy tudnának róla. A PCOS tünetei sokfélék lehetnek, ezért fontos, hogy felismerjük a jeleket, és időben nőgyógyász szakemberhez forduljunk. Ez a cikk ebben segít.
A PCOS, azaz Policisztás Ovárium Szindróma egy komplex endokrin rendellenesség. Elsősorban a női petefészkek működését és a szervezet hormonháztartását befolyásolja.
A nők körülbelül 5–10%-át érinti, sok esetben anélkül, hogy az érintettek tudnának róla.
A „policisztás” kifejezés arra utal, hogy a petefészkek felszínén több apró, folyadékkal teli ciszta jelenik meg. Ezek a képletek valójában éretlen tüszők, amelyek nem tudnak rendesen megérni, így a peteérés (ovuláció) gyakran rendszertelen, vagy el is marad. A betegség lényege azonban nem magukban a cisztákban rejlik, hanem a hormonális szabályozás felborulásában, amely miatt ezek a tüszők nem fejlődnek tovább.
PCOS esetén a petefészkek (és gyakran a mellékvesék is) túl sok androgén hormont, például tesztoszteront kezdenek termelni. Ez az androgén többlet okozza a PCOS jellegzetes tüneteit.
A hormonháztartás zavarában az agyalapi mirigy által termelt LH (luteinizáló hormon) és FSH (tüszőérlelő hormon) aránya is megváltozik. Ez akadályozza a normál tüszőérést és peteérést. Az ovuláció elmaradása miatt a tüszők nem szívódnak fel, hanem „bennragadnak” – így jönnek létre a petefészkeken látható jellegzetes kis ciszták.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) egy összetett hormonális rendellenesség, amely számos nő életét befolyásolja, és kialakulásának pontos oka még mindig nem teljesen tisztázott. Az orvosi kutatások szerint azonban több tényező együttes jelenléte vezethet a betegség kialakulásához:
Genetikai hajlam: Ha a családban előfordult már PCOS vagy más hormonális zavar, az növelheti az érintettség esélyét. A hajlam öröklődhet, ami azt jelenti, hogy a génjeink szerepet játszhatnak a hormonháztartás egyensúlyának felborulásában.
Inzulinrezisztencia: A PCOS-ben szenvedő nők többségénél inzulinrezisztencia is fennáll, ami azt jelenti, hogy a szervezet nem tud hatékonyan reagálni az inzulinra. Ez megnöveli az inzulinszintet a vérben, ami serkenti a petefészkeket, hogy több férfi nemi hormont (androgént) termeljenek – ez a folyamat pedig közvetlenül hozzájárul a PCOS tüneteinek kialakulásához.
Gyulladásos folyamatok: A PCOS-es nőknél gyakran megfigyelhető krónikus, alacsony szintű gyulladás a szervezetben. Ez a gyulladás fokozhatja az androgéntermelést és tovább rontja az inzulinérzékenységet.
Életmód: A mozgásszegény életmód, a nem megfelelő táplálkozás és a túlsúly mind hozzájárulhatnak a PCOS súlyosbodásához. Bár ezek önmagukban nem feltétlenül okozzák a betegséget, jelentősen ronthatják annak lefolyását és a tüneteket.
A PCOS nem csupán a menstruációs ciklust és a termékenységet befolyásolja: hosszú távon megnövelheti a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a hormonális zavarok, például a pajzsmirigyproblémák kockázatát is. Éppen ezért rendkívül fontos a korai diagnózis és a személyre szabott kezelés, amelyben az életmódváltás, a diéta, a mozgás és a megfelelő orvosi terápia is szerepet kap.
A PCOS diagnosztizálása nem mindig egyszerű, mivel a tünetek fokozatosan alakulnak ki, és más egészségügyi problémákkal is könnyen összetéveszthetők. Sok nő évekig él együtt a tünetekkel anélkül, hogy felismerné, mi áll a háttérben.
Az alábbi tünetek önmagukban még nem jelentik azt, hogy biztosan PCOS-ről van szó, de ha több is jelen van közülük, mindenképpen érdemes nőgyógyászati vagy endokrinológiai kivizsgálást kérni.
Ha a menstruációja ritka (például évente csak 2-3 alkalommal jön meg), hosszabb ciklusai vannak (35 napnál több), az a hormonális egyensúly felborulására utalhat. A PCOS-ban szenvedőknél gyakran nincs ovuláció, ezért a ciklus nem indul be rendszeresen.
Sokan tapasztalnak erős vagy sötétebb szőrszálakat olyan testrészeken, ahol korábban nem volt jellemző, például az arcon (felső ajak, áll), mellkason, hason vagy combokon. Ez a tünet az androgén hormonok – elsősorban a tesztoszteron – túltermelődésének következménye.
Míg a kamaszkori akne gyakori és természetes, ha a bőrproblémák a húszas, harmincas években is makacsul fennállnak, és elsősorban az áll vonalán és a nyakon jelennek meg, az utalhat hormonális eredetű problémára.
A hormonális egyensúlyzavar miatt egyes nőknél a hajhullás férfias típusban jelentkezik: elsősorban a fejtetőn ritkul a haj, miközben máshol (például az arcon) fokozott szőrnövekedés tapasztalható.
Sokan tapasztalják, hogy még kiegyensúlyozott étrend és rendszeres mozgás mellett is nehéz fogyniuk, különösen a has tájékáról. Ez gyakran inzulinrezisztenciával függ össze, amely a PCOS gyakori kísérője.
A szabálytalan ovuláció vagy annak teljes hiánya miatt a PCOS az egyik leggyakoribb oka a női meddőségnek.
Ha a családjában előfordult PCOS vagy 2-es típusú cukorbetegség, és Ön is több tünetet észlel magán, akkor még inkább érdemes orvosi segítséget kérnie.
A PCOS diagnózisa összetett folyamat, mivel a tünetek sokfélék lehetnek, és más hormonális betegségek is hasonló panaszokat okozhatnak. Éppen ezért fontos, hogy a kivizsgálást szakorvos, leggyakrabban nőgyógyász vagy endokrinológus végezze el. A pontos diagnózis nemcsak a tünetek értékelésén, hanem többféle vizsgálat eredményén is alapul. Az orvos részletes kórelőzményt vesz fel, majd különböző vizsgálatok elvégzését javasolhatja, hogy megerősítse vagy kizárja a PCOS fennállását.
A diagnózis felállításához az alábbi vizsgálatokra lehet szükség:
A diagnózis általában akkor állítható fel, ha legalább két a következő három kritériumból teljesül:
Bár a PCOS jelenlegi tudásunk szerint nem gyógyítható véglegesen, tünetei jól kezelhetők, és a hosszú távú egészségügyi kockázatok is jelentősen csökkenthetők megfelelő odafigyeléssel. Mivel a tünetek egyénenként eltérőek, a kezelés mindig személyre szabottan, az egyéni panaszok, élethelyzet és célok (pl. gyermekvállalás) alapján történik.
A kezelés három fő pilléren nyugszik: életmódváltás, gyógyszeres terápia és termékenységet támogató kezelések.
A legtöbb esetben az első és legfontosabb lépés a táplálkozás, a mozgás és a stresszkezelés átgondolása. Sok nő már azzal is jelentős javulást tapasztal, ha tudatosabban odafigyel ezekre.
Ha az életmódváltás önmagában nem hoz kielégítő eredményt, vagy ha a tünetek súlyosabbak, gyógyszeres kezelés is szükséges. A terápia célja a hormonális egyensúly visszaállítása, az anyagcsere javítása, illetve a PCOS tünetek enyhítése.
Sok nő csak akkor szembesül a PCOS-sel, amikor nehézségekbe ütközik a teherbeesés. A rendszertelen vagy hiányzó ovuláció miatt ugyanis a PCOS az egyik leggyakoribb oka a női meddőségnek. Jó hír, hogy a legtöbb esetben van lehetőség természetes úton való teherbeesésre, megfelelő kezeléssel.
A PCOS egy összetett, de jól kezelhető hormonális állapot. A korai felismerés és a személyre szabott kezelés segíthet enyhíteni a PCOS tüneteit és megelőzni a hosszú távú szövődményeket. Ha magadra ismertél a leírtak alapján, ne halogasd a kivizsgálást! Egy alapos nőgyógyászati konzultációval közelebb kerülhetsz a megoldáshoz.
További információ: Nőgyógyászat – Járomi Medical Kecskemét
Időpontfoglalás: Időpontot foglalok
A leggyakoribb PCOS tünetek közé tartozik a rendszertelen menstruáció, fokozott szőrnövekedés, pattanásos bőr, hajhullás, és a teherbeesési nehézségek.
Nem. A PCOS kifejezetten női hormonális betegség, mivel a petefészkek működéséhez kapcsolódik.
Előfordul. Vannak nők, akiknél a PCOS csak ultrahang vagy laborvizsgálat során derül ki, miközben semmilyen feltűnő tünetet nem tapasztalnak.
Igen. A PCOS tünetei változhatnak: például a serdülőkori pattanások javulhatnak, míg a teherbeesési nehézségek később jelentkezhetnek.
Nem. Sok nő teherbe esik természetes úton is, különösen megfelelő kezelés mellett.
Elsősorban nőgyógyászhoz, de szükség lehet endokrinológus, dietetikus vagy belgyógyász bevonására is.
Sok tünet átfed más problémákkal, mint például a pajzsmirigy alulműködése vagy a mellékvese zavarai. Ezért fontos a laborvizsgálat és az orvosi háttér.
Az életmódváltás (helyes étrend, mozgás, stresszcsökkentés) alapvető, de gyógynövények és étrend-kiegészítők is segíthetnek – mindig orvosi egyeztetés után.
