Központi telefonszám
+36 (30) 903 2595Kecskemét, Dobó krt.
+36 (30) 110 8700Írjon nekünk!
info@orvoskecskemet.hu
Az emberi idegrendszer az egyik legösszetettebb és legfontosabb rendszer a szervezetünkben. Szabályozza mozgásainkat, gondolatainkat, érzelmeinket, valamint az érzékelést is. Ha az idegrendszerben probléma lép fel, komoly hatással lehet az életminőségünkre. Ezen problémák felismerésében és kezelésében segít a neurológia. De pontosan mit jelent a neurológia, milyen betegségekkel foglalkozik, és mikor érdemes neurológushoz fordulni? Nézzük meg részletesen!
A neurológia (ideggyógyászat) az idegrendszer működésével, betegségeivel és azok kezelésével foglalkozik. Az idegrendszer két fő részből áll:
A neurológia tudománya átfogja az idegrendszeri működési zavarokat, betegségeket és az ezekhez kapcsolódó kezelési lehetőségeket. Az ezen a területen dolgozó szakembert neurológusnak nevezzük.
A neurológia az idegrendszer számos betegségével foglalkozik, amelyek az agyat, a gerincvelőt, az idegeket és az izmokat érinthetik. Ezek a kórképek lehetnek fejlődési rendellenességek, szerzett betegségek vagy degeneratív elváltozások.
A legfontosabb neurológiai betegségek az alábbi kategóriákba sorolhatók:
Az idegrendszer fejlődési rendellenességei már születéstől jelen lehetnek, vagy gyermekkorban jelentkezhetnek. Ide tartozik például az autizmus spektrumzavar és az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitászavar).
A traumás agyi sérülések és gerincvelő sérülések maradandó károsodást okozhatnak, amelyek mozgáskorlátozottsághoz, érzékelési zavarokhoz és egyéb neurológiai problémákhoz vezethetnek.
Az idegrendszer gyulladásos betegségei közé tartozik például az agyhártyagyulladás (meningitis) és az agyvelőgyulladás (encephalitis), amelyek súlyos következményekkel járhatnak, ha nem kezelik időben.
Néhány autoimmun betegség, például a szklerózis multiplex, az idegrendszert támadják meg, gyulladást és fokozatos idegkárosodást okozva, amely mozgáskoordinációs és érzékelési zavarokhoz vezethet.
Ha az agy vérellátása nem megfelelő (pl. sztrók vagy érelmeszesedés miatt), az oxigén- és tápanyaghiányt okoz, ami az idegsejtek károsodásához vagy elhalásához vezethet. Ennek következményei lehetnek mozgás-, beszéd- és memóriazavarok, valamint súlyos esetben maradandó károsodás.
Az epilepszia az agy elektromos tevékenységének zavara, amely ismétlődő rohamokat okozhat. Ezek a rohamok különböző formában jelentkezhetnek, enyhébb izomrángásoktól az eszméletvesztésig.
Eszméletvesztéssel járó rosszullétek nemcsak epilepszia esetén fordulhatnak elő, hanem például ájulás, keringési zavarok vagy alvásbetegségek következményeként is.
Az idegsejtek pusztulásával járó betegségek progresszív lefolyásúak és gyakran gyógyíthatatlanok. Ide tartozik például az Alzheimer-kór (demencia leggyakoribb formája), a Parkinson-kór, valamint az ALS (amiotrófiás laterálszklerózis).
A neurológia a krónikus fejfájásokkal, például a migrénnel és a tenziós fejfájással, valamint az idegfájdalmak (neuropátiás fájdalom, például isiász) kezelésével is foglalkozik.
Az agy, a gerincvelő vagy az idegpályák károsodása befolyásolhatja az izmok irányítását, ami remegést, izommerevséget vagy koordinációs problémákat okozhat.
A gerinc és gerincvelő betegségei az idegrendszer és a mozgásszervrendszer működését befolyásolják. A gerincvelő sérülése vagy nyomás alá kerülése fájdalmat, érzészavart, mozgáskorlátozottságot vagy akár bénulást is okozhat. Ennek oka lehet többek között porckorongsérv, isiász vagy gerincvelősérülések.
A perifériás neuropátiák zsibbadással, érzéskieséssel és izomgyengeséggel járhatnak. A neuromuszkuláris betegségek, például a myasthenia gravis, az izmok és az idegek közötti kapcsolatot befolyásolják, ami izomgyengeséget okoz.
Az alvás minőségéből, mennyiségéből vagy ritmusának tartós zavaraiból adódó problémákat tekintjük alvászavarnak. Ezek hosszú távon komoly problémát jelenthetnek a pácienseknek. Ide tartozik az álmatlanság (inszomnia), alvási apnoé és narkolepszia is.
A neurológia az idegrendszer működésének, betegségeinek diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozik, ezért neurológushoz fordulni minden olyan esetben javasolt, amikor tartósan fennálló vagy visszatérő idegrendszeri tünetek jelentkeznek. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk, milyen jelek és tünetek esetén érdemes szakember segítségét kérni:
Ha ezek közül bármelyiket tapasztalja, fontos, hogy mielőbb szakemberhez forduljon, mivel az időben történő felismerés segíthet a megfelelő kezelésben és a betegség előrehaladásának lassításában.
Az idegrendszeri betegségek számos ember életére vannak hatással, gyakran jelentősen befolyásolva a mindennapi tevékenységeket és az életminőséget. Ezek a betegségek az agy, a gerincvelő vagy a perifériás idegek működésének zavarával járnak, és különféle tüneteket okozhatnak, például mozgászavarokat, érzékelési problémákat vagy memóriazavarokat. A korai felismerés és kezelés kulcsfontosságú, mivel sok esetben a megfelelő terápia enyhítheti a tüneteket, vagy lelassíthatja a betegség előrehaladását. Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb idegrendszeri betegségeket és azok jellemzőit.
A neurológiai vizsgálatok az idegrendszeri betegségek felismerésének és kezelésének alapvető eszközei. Ezek a vizsgálatok segítenek az orvosoknak pontos képet kapni az agy, a gerincvelő és a perifériás idegek működéséről. Az alkalmazott módszerek az egyszerű fizikális vizsgálatoktól egészen a korszerű képalkotó eljárásokig terjednek, amelyek lehetővé teszik a pontos diagnózist. Az alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakoribb neurológiai vizsgálatokat, amelyekkel az idegrendszeri problémák feltárhatók.
Neurológiai fizikális vizsgálat – az orvos reflexeket, izomerőt, érzékelést és koordinációt ellenőriz.
Az idegrendszeri betegségek kezelésében a neurológiai szakemberek számos lehetőséget kínálnak, a gyógyszeres terápiától kezdve a fizikoterápián át egészen a sebészeti beavatkozásokig. A kezelés mindig az adott betegség típusától, súlyosságától és a páciens egyéni állapotától függ. A modern orvostudomány fejlődése lehetővé tette, hogy az idegrendszeri problémák nagy részét hatékonyan kezeljék, enyhítve a tüneteket és javítva az életminőséget. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a leggyakoribb neurológiai kezelési módszereket. A leggyakoribb terápiás lehetőségek közé tartoznak:
Reméljük ezen cikk elolvasása után tisztább képet kapott a neurológia jelentéséről. Ha a fenti tüneteket tapasztalja önmagán, foglaljon időpontot neurológiai kivizsgálásra mielőbb!
Ha tartósan fennálló vagy visszatérő idegrendszeri tüneteket tapasztal: pl fejfájás, szédülés, zsibbadás, végtaggyengeség, memóriazavar.
A neurológia az idegrendszer betegségeivel foglalkozik.
A neurológus először kikérdezi a panaszokat, majd reflexeket, érzékelést, izomerőt és koordinációt vizsgál. Szükség esetén további diagnosztikai teszteket, például MRI-t vagy EEG-t is elrendelhet. Ha tovább olvasna arról, mi egy neurológiai vizsgálat menete, kattintson ide.
A legtöbb neurológiai vizsgálat nem jár fájdalommal.
Az egészséges életmód – rendszeres mozgás, kiegyensúlyozott étrend, stresszkezelés és elegendő alvás – hozzájárulhat az idegrendszer egészségéhez és csökkentheti a neurológiai betegségek kockázatát.
Azonnal hívjon mentőt, mert ezek a tünetek a sztrók jelei is lehetnek! A gyors orvosi beavatkozás életmentő lehet és jelentősen javítja a gyógyulási esélyeket.
Igen, a migrén egy krónikus neurológiai betegség, amely erős fejfájással, hányingerrel és fényérzékenységgel járhat. Gyógyszeres és életmódbeli kezeléssel csökkenthető a rohamok gyakorisága és intenzitása.
Időpontot háziorvosi beutalóval vagy magánrendelésen keresztül lehet foglalni. Ha neurológiai tüneteket tapasztal, ne halogassa a vizsgálatot!
Egy átlagos ember életének közel harmadát tölti alvással – nem csupán pihenést jelent, de szervezetünk számára létfontosságú regenerációs időszakot is. Amikor azonban az alvás minősége romlik vagy rendszertelenné válik, az nem csak a mindennapi teljesítményünket befolyásolja, de súlyos egészségügyi problémák előjele is lehet.
Ebben a cikkben bemutatjuk az alvászavarok típusait, milyen probléma előjele lehet, és abban is segítünk, hogyan tud alvásminőségén javítani.
Az alvás fázisai alapvetően két fő részre oszthatók: a non-REM (gyors szemmozgás nélküli) és a REM (gyors szemmozgásos) alvásra. A non-REM alvás három szakaszból áll: az első a könnyű alvás, amely az ébrenlétből való átmenetet jelenti; a második a mélyebb, stabil alvás, amely segíti a test regenerálódását; míg a harmadik a mély alvás, amely kritikus a testi és mentális gyógyuláshoz. Ezt követi a REM fázis, amelyben intenzív agyi aktivitás figyelhető meg, és gyakran ekkor álmodunk. Ez az időszak kiemelkedően fontos a tanulás, az emlékek feldolgozása és az érzelmi kiegyensúlyozottság szempontjából. Az alvás ciklusai éjszakánként többször ismétlődnek, és mindegyik fázis külön-külön hozzájárul a testi és szellemi egészség fenntartásához.
Az egészséges alvás különböző fázisokból áll:
Ezen fázisok zavartalan váltakozása elengedhetetlen az egészséges alváshoz és a megfelelő agyi működéshez.
A krónikus alváshiány jelentős hatással van az egészségre és a mindennapi életre, mivel az alvás nélkülözhetetlen a szervezet megfelelő működéséhez. Tartós alváshiány esetén gyengül az immunrendszer, ami fogékonyabbá teszi a szervezetet a fertőzésekkel szemben. A kognitív funkciók, mint a memória, a koncentráció és a döntéshozatali képesség, jelentősen romlanak, ami csökkent munkateljesítményhez és fokozott balesetveszélyhez vezethet. Emellett az alváshiány összefüggésbe hozható olyan krónikus betegségekkel, mint a szív- és érrendszeri problémák, a cukorbetegség és a magas vérnyomás. Hosszabb távon pszichés zavarokat is okozhat, például szorongást és depressziót. Az anyagcserére gyakorolt negatív hatásai miatt súlygyarapodáshoz és hormonális egyensúlyzavarhoz is vezethet. Összességében a krónikus alváshiány komoly egészségügyi kockázatot jelent, ezért a megfelelő alvási szokások kialakítása kulcsfontosságú az egészséges életmód szempontjából.
Ha hosszú távon nem alszunk eleget, annak súlyos következményei lehetnek:
Az optimális alvásmennyiség életkoronként változik:
Az alvás minősége ugyanolyan fontos, mint a mennyisége. A pihentető alváshoz elengedhetetlen, hogy mind a négy alvásfázison megfelelő ideig átmenjünk, és az alvásunkat ne szakítsák meg gyakori ébredések.
Az alvás tehát nem csak egy passzív pihenési időszak, hanem szervezetünk aktív regenerációs folyamata, amely nélkülözhetetlen az egészség megőrzéséhez és a hosszú, minőségi élethez.
Ha azt vesszük észre, hogy rendszeresen nem alszunk eleget vagy alvásunk nem pihentető, érdemes változtatni alvási szokásainkon, szükség esetén pedig szakember segítségét kérni.
Az egyik leggyakoribb alvászavar az inszomnia, amely jelentkezhet az elalvás nehézségében vagy a gyakori éjszakai felébredésekben. Krónikussá válhat, ha több mint három hónapon át fennáll.
Tünetei között szerepel:
Ez a súlyos állapot légzéskimaradásokkal jár alvás közben. A horkolás mellett az apnoé jellemző tünetei:
Ezt az állapotot a hirtelen, kontrollálhatatlan elalvási rohamok jellemzik napközben.
Sokan küzdenek alvászavarral, és hajlamosak vagyunk ezt csupán a stresszes életmód számlájára írni. Azonban az álmatlanság és egyéb alvási nehézségek gyakran többet jeleznek - akár súlyos neurológiai betegségek első hírnökei is lehetnek.
Alvászavarok korai felismerése és kivizsgálása kulcsfontosságú lehet számos idegrendszeri megbetegedés időben történő diagnosztizálásában.
Az alvásmintázat megváltozása, a gyakori éjszakai felébredések vagy a nappali aluszékonyság mind olyan tünetek, amelyeket komolyan kell venni.
A Parkinson-kórban szenvedő betegek gyakran már évekkel a mozgásszervi tünetek megjelenése előtt alvászavarral küzdenek. REM-fázisban jelentkező viselkedési zavar, amikor pl. álmodás közben a beteg mozog vagy hangosan beszél, különösen jellemző korai tünet lehet. Az éjszakai izzadás, gyakori vizelési inger és a nappali fáradtság szintén figyelmeztető jelek.
Az Alzheimer-kór esetében az alvás-ébrenlét ciklus felborulása már a memóriaproblémák előtt jelentkezhet. A betegek gyakran tapasztalnak "napszaki zavart" - este élénkebbek, míg nappal aluszékonyak. A mély alvás hiánya pedig tovább súlyosbíthatja a kognitív funkciókat. Az Alzheimer-kórral küzdő betegeknél gyakran megfigyelhető:
A szklerózis multiplexben szenvedő pácienseknél az alvászavarok mellett gyakran jelentkezik krónikus fáradtság is. A rossz alvásminőség növelheti a betegség fellángolásának kockázatát, és ronthatja az életminőséget.
Jellemző problémák:
Fontos megemlíteni, hogy az alvászavarok és a depresszió gyakran kéz a kézben járnak, és mindkettő lehet neurológiai betegségek előjele. A depressziós betegek gyakran tapasztalnak:
Ha tartósan alvászavarral küzd, különösen ha az alábbi tünetek is jelentkeznek, forduljon szakorvoshoz:
A neurológiai betegségek korai diagnosztizálása kulcsfontosságú a hatékony kezelés szempontjából. Az alvászavarok kivizsgálása során az orvosok részletes képet kaphatnak az idegrendszer állapotáról, és szükség esetén időben megkezdhetik a megfelelő terápiát.
A szakorvosok különböző vizsgálatokat végezhetnek az alvászavarok okainak feltárására:
Az alvásminőség javítása nemcsak a tünetek enyhítésében segíthet, hanem az idegrendszer egészségének megőrzésében is fontos szerepet játszik.
Törekedjen az alábbiakra:
Az alvászavarok nem csupán életminőségi problémát jelentenek - gyakran súlyosabb egészségügyi állapotok előjelei lehetnek. Ha tartósan alvási nehézségekkel küzd, ne halogassa a szakorvosi vizsgálatot.
Szakrendelésünkön tapasztalt neurológusok várják, hogy időben felismerjék és kezeljék az esetleges idegrendszeri betegségeket.
A szédülés számos ember életében előforduló probléma, amely komoly hatással lehet mindennapi tevékenységeinkre. Legyen szó rövid ideig tartó forgó érzésről vagy tartós egyensúlyzavarról, a szédülés okainak megértése és kezelése rendkívül fontos. Ebben a bejegyzésben bemutatjuk, hogy mi okozhat szédülést, milyen típusai léteznek, és mit tehetünk a megelőzésük érdekében.
A szédülés egy olyan érzés, amikor az ember úgy érzi, hogy forog vagy dől vele a világ. A fej mozgatásának hatására a tünetek rosszabbodhatnak, súlyos esetben a szédülés hányingert és hányást is okoz.
A szédülés rendkívül kellemetlen állapot, amely jelentősen rontja az érintett beteg életminőségét. Ezen túlmenően komoly sérülésveszéllyel jár, mivel szédülés esetén, ha a beteg elveszíti egyensúlyát, nagy az esélye az elesésnek, és az ebből adódó sérüléseknek. Ezért is fontos a szédülés okainak megértése, mert segít a megfelelő kezelés kiválasztásában, és a súlyosabb egészségügyi problémák kiszűrésében.
A szédülésnek több típusa is létezik, amelyek különböző okokra vezethetők vissza.
A vertigo az egyik leggyakoribb szédüléstípus, amely során az egyén úgy érzi, mintha a környezete forogna vagy mozogna körülötte. Ez a forgó érzés általában a belső fül problémáiból ered. A vertigo gyakran jár együtt hányingerrel, hányással és izzadással.
Két fő típusa van:
Az egyensúlyzavar inkább általános bizonytalanságérzéssel jár, mintha az egyén egyensúlya nem lenne stabil. Az ilyen típusú szédülést különféle okok okozhatják, például hirtelen mozdulatok, vérnyomásesés, vagy akár kiszáradás. Az egyensúlyzavarban szenvedők gyakran tapasztalnak gyengeséget, homályos látást is.
Ez a típus gyakran jár együtt émelygéssel és hányingerrel, és lehet rövid ideig tartó vagy tartós is. A szédülés hányingerrel gyakran a belső fül problémái miatt alakul ki, de lehet szorongás vagy migrén következménye is. Az émelygés és hányinger gyakran súlyosbítja a szédülés tüneteit, ami tovább rontja az egyén közérzetét.
A belső fülben található struktúrák, mint a félkörös ívjáratok, felelősek az egyensúly érzékeléséért. Ha ezek a struktúrák sérülnek vagy begyulladnak, szédülést okozhatnak.
Ilyen betegségek például:
Az alacsony vérnyomás csökkent véráramlást okoz az agyban, ami szédüléshez vezethet. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha hirtelen állunk fel vagy változtatunk testhelyzetet (ortosztatikus hipotónia).
A szervezet vízhiánya csökkentheti a vérnyomást és az agyba jutó vér mennyiségét, ami szintén okozhat szédülést.
Bizonyos gyógyszerek, például vérnyomáscsökkentők, nyugtatók vagy antidepresszánsok mellékhatásként szédülést okozhatnak. Fontos, hogy konzultáljon orvosával, ha a szédülés gyógyszerszedéshez köthető, hogy szükség esetén módosítani lehessen a kezelést.
Számos betegség az agyban és az idegrendszerben olyan károsodásokat okoznak, amelyek megzavarhatják az egyensúlyérzékelést és a mozgáskoordinációt.
Ha tartós vagy gyakori szédülést tapasztal, fontos, hogy forduljon szakemberhez a pontos diagnózis és kezelés érdekében! Foglaljon időpontot egy alapos kivizsgálásra még ma!
Az ENG (elektroneurográfia) és az EMG (elektromyográfia) kulcsfontosságú neurológiai vizsgálatok az idegrendszeri betegségek diagnosztizálásában. Ez a cikk részletesen ismerteti a vizsgálatok menetét, fontosságát, és a gyakran feltett kérdésekre is választ ad, hogy felkészülten érkezhessen a vizsgálatra.
Az idegrendszer a testünk "elektromos vezetéke", mely az agyból és a gerincvelőből kiinduló utasításokat szállítja az izmokhoz, amelyek így lehetővé teszik azok összehúzódását, vagy épp ellazulását.
Az ENG és az EMG vizsgálatok során orvosaink ezt a különleges kommunikációt/kapcsolatot vizsgálják, hogy felismerjék az esetleges rendellenességeket.
Az ENG, azaz az elektroneurográfia, vizsgálat során a perifériás idegek elektromos aktivitását mérik, ami létfontosságú információkat szolgáltat az idegek állapotáról. Ezt az eljárást a bőrfelszínre helyezett érzékelő elektródákon keresztül végzik, ami ingerli az idegeket.
Például, ha egy ideg sérült, vagy be van szorulva, az ENG segíthet lokalizálni a probléma pontos helyét.
Az EMG, azaz az elektromyográfia, az izmok elektromos tevékenységét vizsgálja. Az eljárás során egy vékony tűelektródát helyeznek az izomba, majd megfigyelik az izom aktivitását nyugalomban, és mozgás közben. Ez a módszer segít azonosítani az izmokkal kapcsolatos problémákat, mint például az izomsorvadás vagy az izomgyengeség.
Az EMG különösen hasznos lehet az olyan állapotok diagnosztizálásában, ahol az ideg-izom kapcsolat sérült.
Az ENG és az EMG vizsgálatokat gyakran egymást követően végzik, hogy teljes képet kapjanak a perifériás idegrendszer állapotáról. Ezek a vizsgálatok segítenek az orvosoknak megérteni, hogy egy adott neurológiai probléma az idegek, az izmok, vagy a kettő kapcsolatának rendellenességéből ered.
Mindkét vizsgálatot követően az orvos kiértékeli az eredményeket, amelyek segítenek a neurológiai állapot pontos diagnosztizálásában és hatékony kezelésében.
Az ENG és az EMG vizsgálatok nélkülözhetetlenek a modern neurológiában. Reméljük, ez a bejegyzés segített megérteni az ENG és az EMG jelentőségét.
Kapcsolat
Ha többet szeretne tudni az ENG és az EMG vizsgálatokról, vagy ha neurológiai vizsgálatra van szüksége, látogasson el weboldalunkra további információkért vagy jelentkezzen a Járomi Medical Klinikák egyikén konzultációra!
Az ENG vizsgálat általában 30-60 percet vesz igénybe, míg az EMG hosszabb lehet, különösen, ha több izomcsoportot is vizsgálni kell. Azonban az időtartam változhat a beteg egyedi helyzetétől függően is.
Általában nincs szükség különleges előkészületre, de fontos, hogy a beteg bőre tiszta és száraz legyen a vizsgálat napján. Ha van bármilyen bőrirritáció, vagy sérülés a vizsgált területen, erről tájékoztassa orvosát!
Ezenkívül szívritmus szabályozó, illetve véralvadásgátló készítmények szedéséről is feltétlen konzultáljon a szakorvossal!
Ezeket a vizsgálatokat főként akkor ajánlják, ha gyanú merül fel perifériás idegrendszeri betegségekre, mint például idegkárosodás, izomgyengeség, vagy bizonyos típusú izom- és idegbetegségek.
Az ENG és az EMG vizsgálatok rendkívül pontosak és megbízhatóak a perifériás idegrendszeri betegségek diagnosztizálásában.
Nem, az ENG és az EMG vizsgálatokat általában ambulánsan, vagyis kórházi tartózkodás nélkül végzik. A beteg a vizsgálat után hazamehet.
Ritka esetekben előfordulhat enyhe bőrirritáció, vagy véraláfutás a tű behelyezésének helyén az EMG során.
A neurológia szó hallatán sokan azonnal komplex orvosi kifejezéseket, vagy súlyos betegségek jelenlétét képzelik maguk elé. A következő cikkben bemutatjuk, mivel is foglalkozik a neurológia területe, szükséges-e neurológiai szűrésekre járni, és ha vizsgálatra kerül a sor, mire számíthat a beteg a folyamat során.
A neurológia, más néven ideggyógyászat, a központi idegrendszer (agy és gerincvelő), valamint a perifériás idegrendszer (környéki idegek) szervi betegségeivel foglalkozó tudományág.
Nem. Neurológiai problémákra korai szűréssel nem tudunk betegségeket megelőzni, vagy korai stádiumban felismerni.
Azonban a következő tünetek felbukkanása esetén ajánlott neurológus szakorvost mielőbbi felkeresése:
Sokan aggódnak, esetleg félnek neurológiai vizsgálat előtt. Aggodalomra azonban semmi ok! Klinikánkon biztonságos környezetet nyújtunk pácienseinknek, szakorvosaink pedig a teljes vizsgálat alatt a beteg kényelmét, és nyugalmát tartják szem előtt. Az eljárások nem fájdalmasak, és a beteg számára is érthető módon zajlanak.
Az orvos részletesen átbeszéli a beteggel a tüneteit, esetleges korábbi diagnózisokat, releváns családi kórtörténet, valamint a páciens életmódjára vonatkozó kérdésköröket.
Ezt követően fizikális vizsgálat következik, mely során az orvos több neurológiai tesztet végez el:
Szükség esetén a neurológus szakorvos a panasz okainak pontos feltárásához további speciális vizsgálatokat is javasolhat. Ide tartoznak az olyan képalkotó vizsgálatok, mint például MRI, CT stb. vagy különböző elektrofiziológiai vizsgálatok (ENG, EMG), melyekkel az idegek, és izmok elektromos működése térképezhető fel.
Az információk alapján a neurológus kiértékeli az eredményeket, és megbeszéli a beteggel a diagnózist. A kezelési terv részét képezhetik gyógyszerek, fizioterápia, életmódváltás, vagy további szakorvosi vizsgálatok.
Ha úgy érzi, hogy idegrendszerével kapcsolatban problémája van, ne halogassa szakorvoshoz felkeresését!
Ha bővebb információt szeretne kapni, vagy konkrét kérdése van, forduljon a Járomi Medical Klinikáihoz bizalommal!
